2015. február 15., vasárnap

Ingyen reklám

Sziasztok!
Mivel a legtöbb olvasóm itt gyülekezik, így ide írom ki, hogy van egy új blogom
Forever and Ever

2014. november 8., szombat

Csak egy bejegyzés mert ezt is nektek köszönhetem :)

Egy bejegyzés erejéig még írok az első blogomba. Huh, már hónapok óta befejeztem és azóta is jönnek az ötletek, hogy mi lett volna ha... és egyszerűen úgy előröl kezdeném, hogy lássátok, máshogy is végződhetett volna. De nem a blog esetleges újranyitása (amire kicsi a százalékos esély) miatt írok most ide hanem, hogy köszönetet mondjak nektek és az FB's blog design szerkesztőinek. Még mikor a blog élt és virult jelentkeztem egy blogversenyre a "Legromantikusabb blog" kategóriában, amit most elárulok, hogy megnyertem. Nekem ez igazán sokat jelent, mert ebből látszik (meg persze a kitartó olvasótáboromból), hogy megéri ezt az egészet csinálni. Így magunk között szólva nagyon hiányoznak a lányaim Laura, Bella, Lili és Emili és persze a banda, amiről ugyan vannak blogjaim, de ilyen mint ez, még egy nincs. Szóval még egyszer szeretném megköszönni a szerkesztőknek és az olvasóimnak egyaránt ezt a díjat.

2014. augusztus 20., szerda

Búcsúzó

Hát... Ez az este is eljött. Merthogy éppen "nyaralok" és éppenséggel este 11 óra van.
Őszintén tényleg jó kimondani, hogy van egy befejezett blogom, mert büszkeséggel tölt el, hogy végigcsináltam. Viszont szörnyen nehéz belegondolni, hogy ezzel egy korszak lezárult. Ha kíváncsiak vagytok (ha nem) elmesélem hogy is kezdődött. Nos...
A 8.a osztályos Klaunak már az agyára ment szeretett tantárgya a történelem, merthogy nekem mindenáron töriversenyre kellett mennem. Éppen a bárókról és a grófokról olvastam, pontosan Báró Wesselényi Miklósról és Gróf Széchenyi Istvánról, de ez most mellékes. A lényegre visszatérve, a könyv kupac mögött ülve tök máson kezdtem el gondolkodni (megint), mint kellett volna. Ne kérdezzétek hogy lett a reformkoros füzetemből író füzet, mert nem tudom. Csak abban vagyok, voltam és leszek biztos, hogy azon a hűvös februári napon született valami, ami ugyanolyan fontos számomra, mint a történelem. Azon a napon jött létre az R5 Forever című blogom. Az első olyan dolog, ami iskolán kívüli volt, de mégis a részemmé vált. Először szinte senki sem olvasta a blogot. Ha jól emlékszem, csak a 7. bejegyzésem környékén jött elismerés.
Viszont volt egy olyan barátnőm, amilyet mindenkine kívánok. Ő volt szinte az egyetlen szerintem, aki komolyan vett. Láthatta rajtam, hogy nekem ez fontos és ugyan poénokkal fűszerezve, de bíztatott.
Szóval elsősorban ebben a búcsúszövegben szeretnék köszönetet mondani kiskori legjobb barátnőmnek Flórának. Kössz, hogy nem nézel komplett idiótának a töri és írás mániámmal.
Néhány olvasómat is megemlíteném, akik nélkül biztos, hogy nem ment volna. Szuzi, Fanni, Hanna, Nó.
Rami neked is köszönöm, hogy mindig megláttad a jót az írásaimban.
Akinek még köszönettel tartozom az Nóra, akinek ha nincs a blogja, eszembe se jut írni
Ennyi lett volna. Erre a blogra bejegyzés többé nem kerül fel. Hivatolasan is bezárom az R5 Forever című blogom. De előtte még felkonferálom a blog "utódját", ami ugyan nem teljesen ilyen sztori, de remélem benéztek majd a Loser Like Me (link) című blogomba, ami ha ügyes vagyok, akkor szeptember elsején érkezik az első fejezetével. Addig is ott a többi blogom :D
A végére pedig egy Jókai Mór idézetet írok le nektek, ami szerintem nagyonis illik a szereplőimre, akiket elengedni, talán a legnehezebb, hisz egy kicsit mindegyik én vagyok...

" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem Ő. Ő az arca mögött van, láthatatlan "

xoxo: Klauu M.

- 2. évad / 8. fejezet [Valóban vége lenne?/ 2. rész] (Epilóg)

- 16 év múlva -

- Laura -

- Akkor anya és Emili túlélték? - néz rám nagy szemekkel Patrick a nyolc éves fiam, erre Em-el mosolyogva összenéztünk.
- Le se tagadhatod, hogy a fiad - nézek nevetve Ross-ra.
- Ebből milyen király film lenne már? - gondolkozik el Rocky.
- És én lennék a főszereplő - jelenti ki szinkronban a férjem Ross és a lányom Diana.
- Srácok nem akartok egy kicsit... Nem is tudom, játszani? - mutat a mögöttünk lévő rétre Bella. A gyerekek elrohantak, mi pedig csak néztük őket.
- Amúgy mi lenne a címe? - kérdezi Delly.
- Minek? - néz körbe Ell.
- Te eddig itt voltál egyáltalán? Amúgy a filmünknek - néz nevetve Rydel a férjére.
- The R5 - jelenti ki Riker.
- Szerintem az R5 Forever jobban hangzik - grimaszol viccesen Emili.
- Ha a bandáról nevezzük el, akkor mi hogy kerülünk a képbe? - karolja át Ryland Lilit.
- Majd photoshop-pal rászerkesztünk titeket a forgatókönyv borítójára - nevetek. - Nézzétek! - biccentek a fejemmel a srácok felé, akik elfeküdtek a füvön és a felhőket bámulják. " Az akkor is egy UFO-ra hasonlít, ha virág " " Nem. Az egy nyuszi " " Szerintem Hello Kitty " találgatják a formákat.
- Amúgy most, hogy Laura lelőtte a poént, hogy hogyan találkoztunk... Valóban vége lenne? - elmélkedik Rocky. - Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella legyőzött a kedvenc videó játékomban - fogja meg nevetve az említett kezét.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy Emili terhes lett - csatlakozi Riker.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy rájöttem, életem szerelme végig mellettem volt - csókolja meg Ellington Rydel.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy vissza kaptalak - néz mélyen Ry Lili szemébe.
- Mintha csak tegnap kellett volna átszelnem fél Párizst - piszkálja a gyűrűm Ross.
- Mintha csak tegnap lett volna, hogy találkoztunk - mondjuk szinkronban a lányokkal.
- Azóta nincs is nyugtunk - nevetnek a srácok Riker vezetésével.
- De az összes problémánkat megoldottuk, mert már akkor egy család voltunk. Mára pedig minden álmunk valóra vált. És azóta sincs új kedvenc bandánk - nevet Bella.
- R5? - kérdezi szinkronban a banda.
- Örökké... - mondjuk szinkronban.

- 2. évad/ 7. fejezet - [Valóban vége lenne? / 1. rész]

- Riker -

Már órák óta itt vagyunk, de még mindig nem mondtak semmit. Bella már háromszor ültetett le maguk mellé a földre, én pedig mind a három alkalommal felálltam és folytattam a, már szinte megszakíthatatlan tevékenységemet, a járkálást. Delly gyakori szipogását lehetett csak hallani a lépteimen kívül a nagy csendben. Szegény, Ell mellkasába fúrta fejét és úgy zokog. Mi lett velünk? Alig egy éve mi voltunk a legboldogabb emberek a földön. Most pedig azt se tudom, hogy a feleségem él-e vagy sem. Az öcsém valahol Franciaországban keresi a volt barátnőjét, akit ha meg is talál, akkor sem biztos, hogy Laura elméje nincs elborulva, vagy nem-e ölte meg magát. Viszont ha egyik sem, akkor sincs rá garancia, hogy még mindig Ross-ra vár. Szörnyű látni, hogy a húgom szeme állandóan vörös a sírástól.
A falhoz sétáltam, és düh levezetésként egy hatalmasat ütöttem a falba, majd hátammal neki támaszkodtam és lecsúsztam a földre. Ránéztem az órámra, 11:10. Elővettem a tárcám és kivettem belőle a képet, amit még Lili halála előtt csináltunk, majd melléfogtam a képet, ami Maddy-ről készült. Újra az órámra néztem, amin a tízesből abban a pillanatban lett tizenegyes. Magamhoz szorítottam a képeket, becsuktam a szemem, amiből ezálltal kifolyt egy könnycsepp. "Bár tehetnék úgy, mintha ez az egész meg se történt volna"...

- Ross -

A házhoz rohantam, ahol Laura lakik. A tetőn megláttam egy ismerős alakot. A látványhoz hang is társult. Ez Alice... Eszeveszettül rohanni kezdtem felfelé. Ahogy kiértem a tetőre Alice-t és Lilit pillantottam meg. Várjunk csak?!
- Lili? - nézek az ijedt lányra, aki a sírás határán válaszolni sem tud.
- Laura gyere le onnan! - hallom meg Alice hangját is. A tető másik felére viszem tekintetem.
- LAURA! - kiálltom el magam, ahogy meglátom a tető szélén "balettozó" lányt.
- Gyere le! Miért ugranál le? - győzködi Alice.
- Miért ne? Mondj egy személyt, akinek még igazán számítok! - sírja el magát, majd leül a perem legszélére.
- Nekem még számítasz. És számítani is fogsz. Mától mindörökké... - megyek hozzá közelebb.
- Még egy lépés és a lány akit elméletileg szeretsz nem lesz többé - mondja határozottan, de nem néz hátra.
- Rengeteget ivott - suttogja Alice.
- Ezzel jó képben lenni. De te mit keresel itt?
- Helyre próbálok hozni valamit.
- És eddig hogy megy? - erre csak morcosan rám néz. - Héj, ezt az Alice-t még nem is láttam. Igazán jó barátnők lehetnétek - biccentek a fejemmel Laura felé, mire elmosolyodik.
- Remélem mi is barátok maradunk - ad egy puszit az arcomra. - De most azt teszem, ami helyes - fogja meg a két kezem és beletesz egy dobozt. Pontosan azt a dobozt, amiben az az eljegyzési gyűrű van, amit a fiókomban tartottam, még mikor Laura és én... Mikor még mi voltunk.
Mosolyogva megölelem, majd újra közelebb próbálok lépni.
- Látod? Ennyire vagyok fontos...- rugaszkodik el.
- VÁRJ! - kiálltom el magam. - Ha nem mehetek közelebb hozzád, akkor... - ereszkedek féltérdre. - Laura Marie Marano! Ugyan ezt nem ilyen körülmények között akartam megkérdezni, de... Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - erre csak zokogást hallok meg. - Nem pont erre a reakcióra számítottam. Akkor már tényleg nem szeretsz?
- Hát ez az! - szipog. - Hogy hagyjak itt valakit, akit ennyire szeretek - próbál felállni, de leszédül és a tetőre esik. Ijedten hozzá rohanok és karjaimba veszem. - Ne engedj el... Kérlek... - suttogja elhaló hangon.
- Soha nem engedlek el - csókolom meg gyengéden. - De még nem válaszoltál a kérdésemre. Talán egy éve volt, hogy valami olyat mondtál... Hogy is volt? "Én lennék a világ legboldogabb embere, ha vele öregedhetnék meg". Mit mondasz? Még szeretnél megöregedni mellettem? - nézek mélyen a szemébe.
- Ha nem zavar, hogy a feleséged egy alkoholista...
- Majd együtt megoldjuk. Csak nyögd már ki azt a nyomorult igent! - nevetek, majd a hüvelykujjammal letörlök egy könnycseppet az arcáról.
- Igen. Leszek a feleséged - mosolyodik el halványan. Ujjára húzom a gyűrűt, majd megcsókolom.
- Hiányoztál... - suttogom.
- Te is nekem. Szeretlek. Viszont, mint a mennyasszonyod megkérnélek valamire... - csak kérdőn fürkészem a tekintetét, mert nem tudom mit akar. - Menjünk haza - mosolyog.
- Akkor menjünk! - kapom fel.
- Ez már hiányzott - nevet rekettes hangon. Most már minden rendben lesz...

2014. július 31., csütörtök

- 2. évad / 6. fejezet -

- Brad -


Már három napja Selena-jék kanapéján alszok, de szerintem ez Laurát vagy nem érdekli, vagy nem veszi észre. Mondjuk nem is nagyon láttam olyan nagyon sokat mászkálni a lakásban. Kicsit azért aggódom érte. Viszont akárhányszor be akarok menni hozzá Sel megállít, vagy ha nincs a közelben, akkor az ajtó tutira zárva van. Amúgy a kanapés témára visszatérve... Kicsit talán összevesztem a srácokkal, de ez nem tart sokáig.
Hirtelen valaki lusta, vagy inkább élettelen csoszogását hallottam meg. Szinte csak végig vonszolta magát a földön. Rám nézett, majd elkezdett valamit motyogni.
- A levegőhiány miatt már hallucinálok is. Selena! - "kiabál".
- Előjöttél? - öleli meg nevetve.
- Csak kést keresek - mondja unottan.
- Mi szánt meg, hogy enni szeretnél? - veszi elő a keresett tárgyat.
- Semmi - veszi el a kést, majd visszatoporog a szobájába. Mikor leesik mind a kettőnknek a szitu, utána rohanunk, de becsapja előttünk az ajtót és kulcsra zárja azt.
- LAURA NYISD KI! - dörömbölök, de semmi reakció. - Van valami kalapács féleség ebben a házba? - fordulok Sel-hez , aki bólint és elrohan. Tovább próbálkozok a dörömböléssel, kevés sikerrel. Selena kezembe nyom egy kalapácsot. Zokogást hallok meg bentről, mire egy hatalmasat csapok az ajtóra, ami ezáltal betörik. Hogy be is jussunk rúgok egyet rá. Ahogy beléptünk láttuk a sarokban kuporgó Laurát. A kés tőle pár centire a véres szőnyegen hever. Ő pedig csak sír, zokog. Gyorsan felkapom a kést és a szoba másik végébe hajítom, nehogy hozzáférjen.
- Egy cigit? - szólal meg a hátam mögül Selena.
- Mintha az megoldás lenne - mondja elhaló hangon.
- Mert amit te csinálsz az, az? - fogom meg a kezét úgy, hogy lehessen látni a vágásokat rajta.
- Ha meghalok, akkor többé nem szenved senki sem. És mégis kinek hiányoznék? - temeti arcát a kezeibe.
- Nekem, vagyis nekünk és a srácoknak...
- És Emilinek, Bellának és Lilinek és az LA-i barátaidnak. A szőkédnek...- ecseteli Selena.
- Lili meghalt, neki már nem fogok hiányozni - forgatja a szemét.
- Te meg miről beszélsz? Úgy két napja is találkoztam vele - erre Laura szemei elkerekednek, majd lassan megtelnek könnyel, újra.
- Él? - néz félve Sel-re, majd mikor az bólint halványan elmosolyodik. - Nagyra értékelem, hogy nem akarjátok, hogy meghaljak, de valamit még szeretnék kérni.
- Mit? - állok fel, és a késért sétálok.
- Egy üveg Daniels-t és egy cigit. Helyesbítek egy doboz cigit - Sel kimegy és behozza, amit kért. Persze én ezt se tartom túl jó ötletnek, de nincs mit tenni. Ahogy kilépünk ismét bezárja az ajtót. Selena-ra nézek, aki csak vállat von.


- Alice -


A világ legnagyobb hülyéje vagyok. Nem tudok franciául, életemben nem jártam még itt, 2-es voltam földrajzból, így nem értek a térképhez, és a legnagyobb hóviharban ülök egy padon a szabad ég alatt. Gratulálok Alice! Annyi ész szorult belém, mint három görögdinnyébe. És még így is sokat mondtam.
- Alice? - szólít meg valaki. Kettőig nem látok, de a hangjából tisztán kivehető, hogy egy lányról van szó. És nem francia, vagyis nem annyira.
- Igen? - nézek körbe. Hirtelen valaki leül mellém. Oda nézek és... Ez lehetetlen! Nem úgy volt, hogy...
- Első kérdésem az lett volna, hogy mit keresel itt? De inkább ezt áttranszformálom arra, hogy miért nézel úgy, mint aki szellemet lát?
- Mert elméletileg annak kéne lenned. De lehet, hogy halálra fagytam és azért látlak.
- Öhm... Nem. Élek és virulok. De miért hiszed, hogy meghaltam?
- Mert Ryland-et a temetésed óta nem lehet összekaparni. Nem mintha olyan sok időt töltöttem volna a Lynch házban.
- Ti eltemettetek? Pedig csak nem mertem haza menni a Ross-os dolog után. Jó igaz, hogy be voltam drogozva, de akkor is.
- Lili! Nem tudta senki sem, hogy merre vagy és találtak egy csajt, aki nagyon hasonlított rád - magyarázom.
- De te mit keresel itt?
- Laurát. Muszáj őt és Ross-t újra összehoznom.
- Téged meg mi szállt meg? Sose voltál kedves, nemhogy segítőkész. És csak most esik le, amit mondtál. Szét mentek? De miért?
- Laura eljött valami forgatásra. Összejött valami Brad-el. Ross szakított vele, és azóta hallgatom, hogy álmában beszél és Laura nevét nyöszörgi - hadarom el.
- Wow! De ha megakarod találni, akkor ahhoz valahova menned is kéne.
- Tudom, de nem igazodok ki Párizson. A cím megvan, de hogy hogy jutok oda, nos az már más téma.
- Én oda tudlak vezetni - áll fel, majd engem is felhúz. - Nekem van egy olyan érzésem, hogy ez az igazi Alice - ölel meg. Elindulunk, közben Lili elmeséli, hogy mi is történt azon az estén, mikor eljött. Hogy a lehető legrosszabb társaságba keveredett. Nem akart senkinek sem rosszat, csak nem volt magánál. Amint tudatosultak benne a dolgok, egyből repülőre szállt és eljött onnan. Nehezen, de meggyőztem, hogy jöjjön vissza velem és Laurával, mert Ryland biztos odáig lesz érte meg vissza.

- Ross -

Szent akármi! Végre Franciaország felett járok! Egyre rosszabb érzés uralkodik el rajtam. Mi van, ha valami történt Laurával? Vagy, ha nem, akkor mi van, ha többé nem kíváncsi rám?
A repülő lassan leszállt, én pedig kiindultam a reptérről. Viszont megláttam egy ismerős kocsit... Ezek miért nem hagyják az embert élni? Egy nő és egy kamerás hapek szállt ki a járműből és felém tartottak.
- Ross! Ross! - szólít meg a nő. Már csak ők hiányoztak az életemből. De mit csináljak? A ClevverTV-sek mindenhol ott vannak. Megálltam, hátha így nem égetnek le a kelleténél jobban. - Ross! Mi van R5-al? Végleg szétesett a banda? És Laura Marano? Miatta jöttél Párizsba? A bátyádnak valóban van egy gyereke? Csak az igazságra vagyunk kíváncsiak - az utolsó mondatra elpattant valami az agyamba és legszívesebben leütöttem volna a riportert.
- Maguk nem az igazságot akarják, hanem egy sztorit! Fogják a normális embereket, akár minket, akár másokat és valóságsót kreálnak belőlük! Ez beteges! Mi van, ha egy sztárnak gyereke születik? Ő is emberből van. És ami az R5-ot illeti...- veszek egy mély levegőt. - Mi egy nagy család vagyunk. És minden családban vannak veszekedések, de megoldjuk, mert szeretjük egymást. szóval igazán elhúzhatna! - fordulok meg, majd elindulok.


- Riker -


- Hol van Rocky? - kérdezem Bellától, ahogy kilépek a konyhából.
- Az előbb Maddy-vel a kezében láttam rohangálni. Illetve felszaladni az emeletre - von vállat.
- Biztos?
- Nem. Riker, azért mondtam, mert nem akartam, hogy tudd, hogy Maddy megszökött egy nála két évvel idősebb pasival - csukja be a magazinját.
- Maddy?! Mi van?! Nem szökhet meg senkivel, akit nem ismerek! Rocky! - kiabálok, mire drága öcsém lerohan a lépcsőn a lányommal a kezében. - Jaj! Gyere kincsem! Ugye nem akartál megszökni? - veszem a kezembe Maddy-t
- Ennek meg mi baja van? - kérdi nevetve Rocky.
- Fáradt - von vállat Bella, majd bekapcsolja a TV-t.
- A legfrissebb sztárhírek itt a ClevverTV-n! Ross Lynch és a párizsi interjú. A fiatal sztár botrányos kiakadása: " Maguk nem az igazságot akarják, hanem egy sztorit! Fogják a normális embereket, akár minket, akár másokat és valóságsót kreálnak belőlük! Ez beteges! " A tini bálvány valóban volt barátnőjét keresi a szerelem városában? Lehetséges, hogy Raura azért ment szét, mert Ross végig ilyen agresszív volt Laurával? Megtudhatn... - erre megállítottam a tv képét és szövegét, meg úgy mindent.
(Ross Lynch Párizsban
botrány a szerelem városában) 

- Mit keres Franciaországban? - teszem le Maddy-t. - Csak ne csi... - mondatomat durván félbeszakítja a telefonom csörgése. 
- Riker Lynch - szólok bele.
- Mr. Lynch a Los Angeles-i Kórház belgyógyászati főorvosa vagyok - ekkor Bella észre vehette, hogy fehéredek el, ezért leültetett. - A felesége miatt hívom - a mai napom egyre jobb és jobb lesz.
- Mi van vele? - kérdezem félve.
- Az autója mellett összeesett. Most vizsgálják, hogy nincs-e trombózisa.
- Mi az a trombózis és halálos?
- Érelzáródás. És csak akkor halálos, ha a vérrög leszakad és embóliát okoz.
- Hányadik emelet, hányas kórterem? - hadarok
- Ötödik emelet. Huszonhatos.
- Köszönöm. Viszont hallásra - tettem le a telefont, majd felálltam.
- Na mi volt? - néz rám aggódva Bella.
- Megtennéd, hogy felhívod Rydel-t és Ellington-t? A kicsit pedig tegyétek le anyáéknál. Kórház, ötödik emelet, huszonhatos szoba - indultam ki a szobából. Beszálltam a kocsiba és, mint az őrült a kórház felé kezdtem hajtani. A telefonom ismét csörögni kezdett, ahogy előakartam halászni, de ehhez egy pillanatra le kellett vennem a szemem az útról, ami ahhoz vezetett, hogy sikeresen nekihajtottam egy fának. Ha nincs a légzsák nem igazán maradok életben. Hatalmas mázlimra nem ájultam el. A kocsi ajtajánál betört az üveg, ami elég szépen összevagdosott, de legalább kitudtam mászni a járműből. Már nem voltam olyan messze a kórháztól, ezért kicsit sántikálva, de megpróbáltam futni. Ahogy beértem besiettem a liftbe. Én még esküszöm nem láttam ilyen liftet. Komolyan a lassított felvétel is gyorsabban megy. Amivel a belseje volt borítva, abban láttam magamat... Az ingem több helyen elszakadt, az arcomon hatalmas karcolás, a gatyám csupa vér. Remek! 
A lift megállt, mire én Em kórterme felé vettem az irány, de csak a cuccai voltak bent, azok is darabokban. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem vagyok képes egyedül felnevelni Maddy-t, és nem tudom elengedni Emilit, még nem. 
- Itt meg mi a frász történt? - lép be Ell Rydel-lel az oldalán, aki ahogy meglát engem, vagyis azt ahogy kinézek, szorosan hozzá bújik.
- Veled meg mi van tesó? - néz rémülten az éppen érkező Rocky.
- Nem találtam Rik kocsiját, így... - jön be Bella is kezében a kocsikulccsal, majd megtorpan.
- Nehogy te is megkérdezd, hogy mi történt velem! A kocsi pedig valahol az út mellett van pár száz méterre innen, kicsit összetört.
- Akkor az volt az a roncs, ami mellett elhajtottunk? - néz csodálkozva Delly, mire csak bólintok.
- Emili hol van? - kérdezi meg Bella azt, amire a legjobban kíváncsi voltam jelen pillanatban.


2014. július 17., csütörtök

- 2. évad / 5. fejezet -

- Ross -

Reggel felkeltem, de Alice nem volt mellettem. Biztos kint van a konyhában, vagy a fürdőben, vagy az erkélyen, a lényeg, hogy valahol van. Felkeltem és elhúztam a sötétítőt. Már egy ideje LA-ben lakok, de még egyszer sem láttam ennyire szomorúnak az időt. Mintha csak azt mondaná " Héj haver valami szörnyű fog történni! ". Kiballagtam a konyhába, ahol egy cetlit találtam az asztalon.

" Ross! Dolgom akadt, majd valamikor érkezek (napok kérdése). "

Alice                 

Engem mindenki itt hagy? Mondjuk már kezdek hozzá szokni. Lusta voltam reggelit csinálni, ezért csak egy csokit vettem ki a szekrényből, majd levágódtam a TV elé. Ahogy bekapcsoltam automatikusan a Clevver TV ugrott be. Tovább akartam kapcsolni, de nem tettem, csak bambultam ki a fejemből. Valami híradásféle kezdődött el a csatornán, így egy kicsit megerőltettem magam és figyeltem.
 - A legfrissebb sztár hírek. Események Párizsból a legújabb filmmel kapcsolatban. Vajon Laura Marano miért hagyta ott a forgatást? És mi lesz Los Angeles szeretett bandájával az R5-al? Végleg összetörik a rajongók álmait? Riker Lynch-nek valóban gyereke van, vagy ez is csak egy pletyka a sok közül? Megtudhatják itt a Clev...-erre csak kinyomtam a TV-t és berohantam a szobába felöltözni, majd bepattantam a kocsimba és haza hajtottam. Vagyis haza hajtottam volna, ha nem kerülök a legnagyobb dugó közepébe. Legalább a dudálások közepette van egy kis időm gondolkodni. Először is, Laura miért hagyta ott a forgatást? Mi van, ha valami baja esett. Már nagyon régóta nem beszéltem vele. A legutóbb túlságosan is kiborulhattam rá. Sosem bocsájtom meg magamnak, ha valami baja esik. Talán... Még mindig szerelmes vagyok belé. Nem az nem lehet, nekem most itt van... Ó, kit álltatok! Alice és én sosem voltunk igazán egy pár. Ha tehetném most rögtön visszapörgetném az időt oda, amikor megismertem Laurát. Szerettem, szeretem és szeretni is fogom. És most rögtön utána is megyek! Semmi nem állíthat meg! Egy valami mégis képes megállítani... A nem mozduló forgalmi dugó. Egy erőset ütöttem a kocsim dudájára, mire a mögöttem lévő kocsiból egy ismerős hangot hallottam meg. 
- TE BAROM, HA DUDÁLSZ SE JUTUNK ELŐBB KI INNEN!- hátra nézetem és Emilit láttam meg a mögöttem lévő autó kormánya mögött.
- Nőies vagy, mint mindig Em - nevetek, mire ő is kinéz az ablakon.
- Ross? Te mit keresel itt?
- Haza indultam, de áttértem a reptér verzióra.
- Miért mész a reptérre? 
- Mert valamit nagyon elcsesztem és muszáj helyre hoznom - nyomok rá a gázra, mert megindult a sor. A reptéren egyből információkat kértem, hogy mikor megy a legközelebbi járat Párizsba. Mivel kijelentették, hogy a legutóbbi gép úgy fél órája hagyta el LA-t, így kénytelen vagyok megvárni a következőt, ami 4 óra múlva indul.Hát ez fantasztikus. A gép indulásáig, majd malmozok az ujjaimmal, vagy valamit csinálok, csak azt nem tudom, hogy mit.

- Emili -

Ross elcseszett egy pár dolgot már, de tudom, hogy csak egy van, amit a repülőtér segítségével tud megoldani. Biztosan rájött, hogy meg kell keresnie Laurát. Csak nehogy késő legyen...
Kiszálltam a kocsiból, és a csomagtartóhoz sétáltam. Felnyitottam a tetejét és kiemeltem egy csomagot. Nem tudtam sokáig a kezemben tartani, mivel a szívemhez kellet kapjak. Éles, nyilaló fájdalmat éreztem, majd hirtelen minden elsötétült.

- Alice -

A repülő leszállt, de nem igazán tudtam kiigazodni a francia térképen. És természetesen a nyelvet nem értem. Gratulálok magamnak! Este van, én pedig annyira vagyok fáradt, hogy mindjárt körbefutom az Eiffel tornyot. Nem értem, április van, de olyan hideg van, hogy a tavaszi dzsekim se elég. Körbenéztem, de nem láttam már senkit lent az utcán. Felnéztem az égre, mire valami hideget és nedveset éreztem meg az orrom hegyén. Hó áprilisban? Hallottam már arról, hogy néhol az európai időjárás szeszélyes, na de ennyire. Egyre nagyobb pelyhekben hullott, én csak kinyújtottam a kezem és élveztem, ahogy forró tenyeremben elolvadnak a pelyhecskék.


Egy buszmegállóba sétáltam, majd felültem az első buszra, ami megállt. Nem tudom meddig ülhettem ott, de végig csak azon járt az eszem, hogy most mindent felforgatok

Eszembe jutott, hogy megígértem Delly-nek, felhívom. Elővettem a telefonom és tárcsáztam. A negyedik csengésre fel is vette.
- Igen?
- Szia Delly! Alice vagyok, csak azért hívlak, hogy megérkeztem. Ha megtalálom Laurát ismét hívlak. Szia!- tudtam le gyorsan. A busz hirtelen megállt, valószínűleg a végállomásra értünk, így leszálltam a buszról és elindultam, csak azt nem tudom hova megyek.